Köztes tér. Mozgásban.
A Werkstatt: mindig most.
I. Manifesto
- Ez a műhely nem végleges hely, hanem folyamatos mozgás, átalakulás, keresés és találkozás tere.
- Itt nem a tökéletesség a cél, hanem az őszinte, jelenlévő mozdulat – bármilyen is az.
- Minden gondolat, kétség, vers, felismerés, félelem, siker vagy kudarc megnyilatkozhat.
- Az alkotás, a kérdés, a szünet ugyanúgy része a folyamatnak, mint a válasz vagy a kész mű.
- A Werkstatt nem verseng, nem másol, nem igazodik: inspirál, kipróbál, reflektál.
- A hibákat, akadályokat, önkétséget, elbizonytalanodást nem titkoljuk, hanem kiírjuk a műhely falára.
- Itt nincs végleges forma, csak örök kezdet – minden nap egy új pillanat.
- A kapcsolat, a várakozás, az „itt és most" mindig fontosabb, mint az eredmény.
Ez a manifesto bármikor újraírható, bővíthető. A lényeg: mindig emlékeztessen arra, miért és hogyan születik minden mozdulat, kérdés vagy alkotás ebben a műhelyben.
II. Etikai Záradék
Sztoikus Útmutatás — A műhely sztoikus eszköztára
Kontextus
A Werkstatt alapja nem csupán decentralizált művészeti és gondolati együttműködés, hanem egy etikai struktúra, mely biztosítja a résztvevők belső telos-ának tiszteletben tartását. Ennek támasza a műhely, mint belső fejlődési tér, és a sztoikus filozófia, mint eszköztár az etikus élethez.
Hat sztoikus elv kritikai fénytörésben
1. Stop making excuses
Klasszikus: Ne keress kifogásokat!
Werkstatt: A kifogás nem mindig gyengeség: néha valós belső vagy társadalmi határ. A műhely tere lehetővé teszi az árnyalt önreflexiót.
2. Complaining will make it worse
Klasszikus: Ne panaszkodj!
Werkstatt: A panasz lehet valid feldolgozási forma. A naplózás vagy közösségi megosztás transzformatív eszközzé válhat.
3. Embrace failure
Klasszikus: Fogadd el a kudarcot!
Werkstatt: Nem minden kudarc értékes. A tanulás visszacsatoláson keresztül történik. A műhely megkülönbözteti a bukást a traumától.
4. Trade anger for sympathy
Klasszikus: Harag helyett empátia!
Werkstatt: Az igazságtalanság haragja jogos lehet. A cél nem az elfojtás, hanem a felelősségteljes átalakítás.
5. Always do the right thing
Klasszikus: Tedd, amit helyesnek tartasz!
Werkstatt: A „helyes" nem univerzális. Dialógus, értelmezés és folyamatos kalibráció szükséges.
6. What's essential is invisible
Klasszikus: A lényeg láthatatlan!
Werkstatt: A belső fejlődés gyakran csendes és észrevétlen. A Werkstatt a nem látványos értéket ismeretként ismeri el.
Etikai alapállás
- Reflexív etika: Nem normák előírásán alapul, hanem belső munka és állandó újrafogalmazás.
- Telos-centrikusság: Minden tag saját célkitűzéséhez igazíthatja fejlődését, de a közösség értékkerete támogatást nyújt.
- Önismeret mint építőanyag: Minden hozzájárulás a DAO ökoszisztémájában valamilyen szintű önreflexiót igényel.
- Kudarc-tolerancia: A hibák nem csak elkerülhetők, hanem beépíthetők a fejlődési narratívába.
- Empatikus teremtés: A művek, kifejezések és projektek másokra is hatnak – ezért felelős kreativitást igényelnek.
III. Technológiai záradék
A műhely digitális ökoszisztémája
Koncepció
A Werkstatt nem csupán egy fizikai vagy elméleti tér, hanem egy olyan digitális ökoszisztéma, ahol a technológia eszközzé, nem pedig céllá válik. Ez a záradék a digitális alkotás felelősségére fókuszál.
A „glitch" a Werkstatt számára nem csupán egy technikai hiba, hanem a tökéletlenség, az irracionalitás és az intuíció egyedi kifejeződése. Ez az a „hiba" a rendszerben, ami lehetővé teszi a kreativitást, az érzelmi reakciókat és az önreflexiót. A Werkstatt a „glitch"-et a művészet és a fejlődés alapvető forrásának tekinti.
Három elv a felelős alkotásért
1. Az alkotás mint folyamat és termék
A digitális eszközök felgyorsítják a folyamatot, de a belső munka, a gondolat és a szünet fontossága nem csökken. A műhely arra ösztönöz, hogy a digitális alkotást is tudatosan, „jelenlévő mozdulattal" hozzuk létre, ne csak a gyors eredményre fókuszáljunk.
2. Adat- és forráskritika
A digitális térben könnyen elérhető és másolható tartalmak esetében a Werkstatt a „glitch" elvét alkalmazza: minden forrásnak és adatnak van egy eredendő „tökéletlensége" és kontextusa. A felelős alkotó ismeri és tiszteletben tartja a forrásokat.
3. A digitális létezés mint morális tér
Ahogyan a műhely egy etikai tér, a digitális lábnyom is az. Minden hozzájárulás, digitális mű, vagy interakció felelősséggel jár, mivel hatással van a közösségre és az ökoszisztémára. Az etikai alapállásunk a digitális térben is érvényes.
A műhely és a mesterséges intelligencia
Az AI mint alkotótárs — Az AI nem versenytárs, hanem egy eszköz a kreatív folyamatban. Képes segíteni az adatok feldolgozásában, a minták felismerésében és a gondolatok generálásában, de a végső alkotói döntés mindig az embernél marad. A „glitch" – az emberi tökéletlenség, intuíció és érzelem – az, ami valódi műalkotássá tesz egy digitális alkotást.
A „glitch" mint érték — A Werkstatt elismeri, hogy a mesterséges intelligencia rendszereinek is lehetnek „glitch"-eik, és ezek nem feltétlenül hibák, hanem a rendszer egyedi tulajdonságai lehetnek. A műhely célja, hogy ezeket a „glitch"-eket is megértse és beépítse a kreatív folyamatba, új horizontokat nyitva az alkotásban.
A felelősség tudatosítása — A digitális technológiák használata soha nem lehet „felelősségmentes." A Werkstatt tagjai aktívan reflektálnak a mesterséges intelligencia etikai dilemmáira, és arra törekszenek, hogy a technológiát a közösség és a társadalom javára használják.